Ceilican

Vadonban, faluban és városban egyaránt táncolnak a tündérmacskák. A vérfarkasok talán elfelejtették, hogy a ceilikan-ok valaha is léteztek, de a ceilikan-ok mindenre emlékeznek. A vérfarkasokat hibáztatják, amiért megfosztották tőlük elsőszülöttségi jogukat, bujkálásba kergették őket, még az utolsó európai oroszlánt is lemészárolták, és egyszerű vadmacskákkal való szaporodásra kényszerítették őket. A vérfarkasokat hibáztatják valós és képzelt bűnökért is – de ilyen az igazi harag.
Amikor a ceilikanok megjelennek, csak akkor teszik ezt, ha meggyőzték magukat (a kémkedés és jóslás páratlan trükkjeivel), hogy a környéken nem létezik Garou. Aztán táncolnak. Mint a tündérudvarok, amelyekkel szövetkeznek, láp-fenyőkön, erdőkön és falun dübörögnek, és szánjanak minden halandót, aki megragadja a tekintetüket. Akárcsak a tündérek, akiknek vére állítólag a Ceilikán ereiben folyik, ezek a vérmacskák is higanyszerű lények, akiknek elsősorban saját maguk szórakoztatása a céljuk. Gaia nyilvánvalóan nincs bajban, és vannak örömök – miért ne kényeztesd magad? Végül is úgy érvelnek, hogy az elszenvedett szörnyű üldöztetések után ez a legkevesebb, amit megérdemelnek.
Végül azonban a Ceilikánok még több szenvedésre vannak szánva. A brutális játékok, amelyeket halandó szívekkel játszanak, és a szabadság nyílt ünnepe, nem a Garou-tól, hanem az inkvizíciótól hívják fel a figyelmet. Egykori tündérszövetségeseik elárulták, és a máglyákba lökték a „boszorkányokkal”, „ördögimádókkal” és a ritka vámpírral együtt, a Ceilikan szinte mindent elveszítenek. Végső soron azok a lények, akiket fae-macska-egér játékuk során elkaptak – az emberek – teszik alacsonyra.
De addig táncolnak.
Előny: Titok felfedő. Ceilikán szereti pletykákat, folklórt és személyes titkokat. Bármilyen megfoghatatlanok is, szeretnek mocskot kiásni másokról, ezekhez extra kockát kap.